Évközi 20. vasárnap „A” (Iz 56,1.6-7; Róm 11,13-15.29-32; Mt 15,21-28)
Remény és bizalom
Hédervár, megjegyzések emberekkel kapcsolatban.
Jézus tanítványai kigyógyítandók előítéleteikből, terápiára szolgál a találkozás az állhatatos pogány kérővel: alázata megszégyeníti a kevély tanítványokat. Ők felháborodottan otthagynánk a sértegetőt, felejtvén, hogy meggyógyíthat. Csakhogy ez az asszony szeret. Édesanya. És ez fontosabb, mint az, hogy nem közénk való. Az asszony túllép minden korláton, olyat tesz, ami nem illik. Zsidók és pogányok érintkezése; férfiak, sőt tanítók és asszonyok találkozása.
Bátorság és hit jellemzi az asszonyt.
Meglepő ebben a történetben, hogy míg Jézus sokszor maga szán meg valakit és gyógyít, máskor elég a ruhája szegélyét megérinteni, és meggyógyulnak a betegek, addig itt Jézus semmi áron meg nem akarja gyógyítani a pogány asszony lányát. Háromszor is elhárítja könyörgő kérését. A kérés háromszoros elhárítása nem rendíti meg az asszonyt. Nem törődik azzal, hogy Jézus válaszra sem méltatja. Nem érdeklik a teológiai érvek, indoklások. Nem sértődik meg azon, amit Jézus mond neki. Ugyan melyikünk fogadná zokszó nélkül, hogy kutyának mondják? Nemde, felháborodottan otthagynánk a sértegetőt, felejtvén, hogy meggyógyíthat. Vajon miért nem adja fel, miért nem tántorodik el?
Egyrészt, mert amit kér, nagyon fontos neki. Egy beteg kislány anyja ő, egy édesanyának gyakran a saját egészségénél, életénél is fontosabb gyermeke egészsége, jóléte. Egész élete megváltozna, minden gondja elmúlna, ha meggyógyulna a kislánya. Küzd tehát gyermekéért, kér, könyörög és megalázkodik.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy rendíthetetlenül bízik Jézusban. Pogány asszony létére meg van győződve arról, hogy ez a zsidó rabbi tud rajta segíteni, meg tudja gyógyítani a lányát. Tudja, hogy Jézusnak csak akarnia kell, és a kislány megszabadul bajától. Nem tudhatjuk, honnan vette az asszony ezt a rendíthetetlen hitet és bizalmat Jézus iránt. Nyilván hallott Jézus gyógyításairól, és benne is felcsillant a remény, hogy lánya meggyógyulhat. De saját kétségbeejtő helyzete, anyai fájdalma is segíthette őt abban, hogy ennyire bizakodjon és reménykedjen, hogy talán éppen Jézus az, aki segíteni fog rajta nagy bajában.
Jézus látja mindezt. Nem egy beteg gyermeket lát, hanem egy gyermekéért aggódó anyát, aki kétségbeesetten küzd lányáért, és rendületlen bizalommal kéri, kérleli őt, hogy gyógyítsa meg a kislányt. Róla is elmondhatná Jézus, amit a kafarnaumi századosról mondott: „Ekkora hitet nem találtam Izraelben.”.
Beda Venerabilis írja: az asszony
- bizakodásával a hit,
- kitartásában a türelem, példaképe
· Jézus kemény szavára adott válaszában az alázat
Ez a bizalom, az ilyen bizalom Jézus iránt, elnyeri jutalmát. Ez az evangéliumi elbeszélés alapvető tanítása. Ha a történet alapvető mondanivalóját, a benne rejtőző üzenetet keressük, ezt kell látnunk és észrevennünk, nem azon töprengenünk, hogy Jézus miért vonakodik, miért igyekszik a kérést elhárítani. De ezen tovább gondolkodva: Jézus ismeri az asszony hitét, szavai nélkül is. Jézus bennünket is úgy vezet a hit útján, mint apostolait. Kérdéseinkre, kéréseinkre adott válaszaiban emberi feleltek, személyes döntések, elhárítások, elutasítások, megaláztatások csengenek vissza.
Jézus kora és a mi korunk. Miden szervezett vallási közösségben, a kereszténységben is, működik egy önvédelmi reflex, különbséget tesz a mieink és az idegenek között. Ez nem csak etnikailag értendő, hanem etikailag is. Személyes és közösségi elidegenedés, idegenkedés. Ennek az idegenségnek a legyőzése fontos feladat. Az evangéliumi asszony szeret. Édesanya. És ez fontosabb, mint az, hogy nem közénk való. Jézus megdicséri hitéért. Mondhatta volna azt is: Asszony! Szeretsz, legyen hát úgy, ahogy szeretnéd! Lehetséges, hogy a hit és a szeretet egy és ugyanaz a dolog? Legalábbis ugyanazon érem két oldala? De akkor a gyűlölet hitetlenség? Félek, hogy igen.
Jézus nemcsak az értelmünkhöz fordul, nemcsak szép eszmékkel, gondolatokkal ajándékoz meg minket. Bizonyára azokkal is, mert a felnőtt értelem igényét komolyan veszi, igazságkereső, érveket latolgató felelősségtudatát megbecsüli. De olyan ajándéka van a kegyelem, amit csak az képes befogadni, aki olyanná válik, mint ez az asszony, vagy, mint a gyermek, a bizalom jelévé.
Testvérek! Isten üdvössége mindenkor ajándék.
Newman bíboros írja: „Isten a hit által ragad ki minket saját önző magunkból, hogy ne mi legyünk önmagunk központja.
Istent kell önmagunk központjává tenni. Mert az a kívánság, hogy önmagunk körül forogjunk, az gőg, a sátáni bűn.”