„Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; ezért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”
(Szent István intelmei)
Szent István ünnepe 2026 (Péld 4,10-15.18-27; Ef 4,17-24; Mt 7,24-29)
Közösen
Három gondolat: korona, kenyér és a népek szimbóluma. Koronát mindenki kap. Isten koronáz meg bennünket azzal, hogy teremtményei között mi a csúcson állunk, sőt beláthatunk az ő világába, mert barátainak fogadott bennünket. Nem mindegy, hogy ez a korona hogyan kerül a fejünkre. Van, aki önmagát koronázza meg. Aki így él, az nem fogad el senkitől semmit, úgy van vele, hogy csak az a biztos, amit ő maga csinál, s valójában úgy érzi, nem is számíthat senki másra. (az országot elhagyni akaró fiatal esete)
Vannak, akiket mások koronáznak meg. Szent István király ez utóbbiak közé tartozott, a pápától kért koronát. Ő nem önjelölt volt, hanem azt igyekezett felmérni, hogy az adott helyzetben mit kell tennie a népért, amelynek vezetése reá hárult.
Arra vagyunk hivatottak, hogy ne magunkat koronázzuk meg, hanem mások koronázzanak meg bennünket. Mások jobban látják, milyenek vagyunk, mik az erősségeink és a gyengéink. Amiben valaki erős, abban hallgasson rá a másik, s ezzel megkapja az embertárs iránti felelősség koronáját. Mint Szent István király, aki felelős volt az egész magyarságért. Koronánk ékességei (jótett, igazságosság, irgalom)
Ez a korona nem mindig ragyog, mert minél nagyobb a felelősség, annál inkább töviskoronává válhat a ránk bízott emberek terhe. Sokszor szokták emlegetni a pap kiégésének veszélyét. Hiszen az emberekkel való foglalatosság soha nem lehet tökéletes, azt nem lehet befejezni, csak félbehagyni. Jó, ha alázattal bevalljuk emberi képességeink határát, mert akkor könnyebben fogunk teret engedni a kegyelemnek, hogy az erő a gyengeségben váljon teljessé. Ezt mutatta meg Jézus kereszthalála, ő akkor áldozta fel magát, amikor már nem tehetett többet. Isten pedig folytatja, amit ő megkezdett, és a megváltás ki árad minden emberre.
Új kenyeret áldunk meg. Csak az áldozattal adott kenyér csillapítja az éhséget, az érdekből adott kenyér nem. Csak a tisztességes munkával létrehozott élelem az igazi táplálék, a mesterséges ízfokozókkal és állagjavítókkal felpumpált élelmiszer átmenetileg csillapítja ugyan az éhséget, de hosszabb távon nem, és az ember csak még kimerültebbé válik tőle. (nagymamám és édesanyám kenyér dagasztása, tésztagyúrása) Az igazi étel magában hordozza annak áldozatát, aki megtermelte, sőt valójában az élete is benne van. Étel és élet, azt hiszem, összetartoznak. A hiteles emberek, akik tényleg építették Magyarországot, közöttük Szent Királyunk, életüket adták hazánkért, és valamiképpen belénk épültek. Nemcsak emlékezünk rájuk, hanem mintegy szellemi táplálékunkká válnak. Pl. Szent István király intelmei révén.
És gondolkodjunk el azon is, mennyire tudunk még lelkesedni hazánkért. Nem nacionalista érzésekről van szó. Nem vagyunk magasabb rendűek egyetlen más népnél sem, de azt sem feledhetjük el, hogy Isten népeket alkotott, illetve az emberiség népekbe csoportosul. Isten társas mivoltának különleges egységei a népek. Ezt mutatják a nyelvek is. A beszélt nyelvek nem pusztán eszköztárai a kommunikációnak, hanem ki milyen nyelven beszél, azon a nyelven is gondolkodik. (kerékpártúrán Szlovákiában, a doktornő elismerése, szlovák beszédem miatt) Nem létezik steril gondolkodás, vagy ha úgy tetszik, „globalizált” gondolkodás. Krisztus mindenkit megváltott, de nem globalizált. Isten jónak látja, hogy Krisztus után is legyenek népek, amelyek egymással vállvetve szolgálják egymást. Ehhez adott alapokat Szent István király.
Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! Élj ….