- Részletek
- Találatok: 35
„Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; ezért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”
(Szent István intelmei)
Szent István ünnepe 2026 (Péld 4,10-15.18-27; Ef 4,17-24; Mt 7,24-29)
Közösen
Három gondolat: korona, kenyér és a népek szimbóluma. Koronát mindenki kap. Isten koronáz meg bennünket azzal, hogy teremtményei között mi a csúcson állunk, sőt beláthatunk az ő világába, mert barátainak fogadott bennünket. Nem mindegy, hogy ez a korona hogyan kerül a fejünkre. Van, aki önmagát koronázza meg. Aki így él, az nem fogad el senkitől semmit, úgy van vele, hogy csak az a biztos, amit ő maga csinál, s valójában úgy érzi, nem is számíthat senki másra. (az országot elhagyni akaró fiatal esete)
Vannak, akiket mások koronáznak meg. Szent István király ez utóbbiak közé tartozott, a pápától kért koronát. Ő nem önjelölt volt, hanem azt igyekezett felmérni, hogy az adott helyzetben mit kell tennie a népért, amelynek vezetése reá hárult.
Arra vagyunk hivatottak, hogy ne magunkat koronázzuk meg, hanem mások koronázzanak meg bennünket. Mások jobban látják, milyenek vagyunk, mik az erősségeink és a gyengéink. Amiben valaki erős, abban hallgasson rá a másik, s ezzel megkapja az embertárs iránti felelősség koronáját. Mint Szent István király, aki felelős volt az egész magyarságért. Koronánk ékességei (jótett, igazságosság, irgalom)
Ez a korona nem mindig ragyog, mert minél nagyobb a felelősség, annál inkább töviskoronává válhat a ránk bízott emberek terhe. Sokszor szokták emlegetni a pap kiégésének veszélyét. Hiszen az emberekkel való foglalatosság soha nem lehet tökéletes, azt nem lehet befejezni, csak félbehagyni. Jó, ha alázattal bevalljuk emberi képességeink határát, mert akkor könnyebben fogunk teret engedni a kegyelemnek, hogy az erő a gyengeségben váljon teljessé. Ezt mutatta meg Jézus kereszthalála, ő akkor áldozta fel magát, amikor már nem tehetett többet. Isten pedig folytatja, amit ő megkezdett, és a megváltás ki árad minden emberre.
Új kenyeret áldunk meg. Csak az áldozattal adott kenyér csillapítja az éhséget, az érdekből adott kenyér nem. Csak a tisztességes munkával létrehozott élelem az igazi táplálék, a mesterséges ízfokozókkal és állagjavítókkal felpumpált élelmiszer átmenetileg csillapítja ugyan az éhséget, de hosszabb távon nem, és az ember csak még kimerültebbé válik tőle. (nagymamám és édesanyám kenyér dagasztása, tésztagyúrása) Az igazi étel magában hordozza annak áldozatát, aki megtermelte, sőt valójában az élete is benne van. Étel és élet, azt hiszem, összetartoznak. A hiteles emberek, akik tényleg építették Magyarországot, közöttük Szent Királyunk, életüket adták hazánkért, és valamiképpen belénk épültek. Nemcsak emlékezünk rájuk, hanem mintegy szellemi táplálékunkká válnak. Pl. Szent István király intelmei révén.
És gondolkodjunk el azon is, mennyire tudunk még lelkesedni hazánkért. Nem nacionalista érzésekről van szó. Nem vagyunk magasabb rendűek egyetlen más népnél sem, de azt sem feledhetjük el, hogy Isten népeket alkotott, illetve az emberiség népekbe csoportosul. Isten társas mivoltának különleges egységei a népek. Ezt mutatják a nyelvek is. A beszélt nyelvek nem pusztán eszköztárai a kommunikációnak, hanem ki milyen nyelven beszél, azon a nyelven is gondolkodik. (kerékpártúrán Szlovákiában, a doktornő elismerése, szlovák beszédem miatt) Nem létezik steril gondolkodás, vagy ha úgy tetszik, „globalizált” gondolkodás. Krisztus mindenkit megváltott, de nem globalizált. Isten jónak látja, hogy Krisztus után is legyenek népek, amelyek egymással vállvetve szolgálják egymást. Ehhez adott alapokat Szent István király.
Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! Élj ….
- Részletek
- Találatok: 32
Évközi 20. vasárnap „A” (Iz 56,1.6-7; Róm 11,13-15.29-32; Mt 15,21-28)
Remény és bizalom
Hédervár, megjegyzések emberekkel kapcsolatban.
Jézus tanítványai kigyógyítandók előítéleteikből, terápiára szolgál a találkozás az állhatatos pogány kérővel: alázata megszégyeníti a kevély tanítványokat. Ők felháborodottan otthagynánk a sértegetőt, felejtvén, hogy meggyógyíthat. Csakhogy ez az asszony szeret. Édesanya. És ez fontosabb, mint az, hogy nem közénk való. Az asszony túllép minden korláton, olyat tesz, ami nem illik. Zsidók és pogányok érintkezése; férfiak, sőt tanítók és asszonyok találkozása.
Bátorság és hit jellemzi az asszonyt.
Meglepő ebben a történetben, hogy míg Jézus sokszor maga szán meg valakit és gyógyít, máskor elég a ruhája szegélyét megérinteni, és meggyógyulnak a betegek, addig itt Jézus semmi áron meg nem akarja gyógyítani a pogány asszony lányát. Háromszor is elhárítja könyörgő kérését. A kérés háromszoros elhárítása nem rendíti meg az asszonyt. Nem törődik azzal, hogy Jézus válaszra sem méltatja. Nem érdeklik a teológiai érvek, indoklások. Nem sértődik meg azon, amit Jézus mond neki. Ugyan melyikünk fogadná zokszó nélkül, hogy kutyának mondják? Nemde, felháborodottan otthagynánk a sértegetőt, felejtvén, hogy meggyógyíthat. Vajon miért nem adja fel, miért nem tántorodik el?
Egyrészt, mert amit kér, nagyon fontos neki. Egy beteg kislány anyja ő, egy édesanyának gyakran a saját egészségénél, életénél is fontosabb gyermeke egészsége, jóléte. Egész élete megváltozna, minden gondja elmúlna, ha meggyógyulna a kislánya. Küzd tehát gyermekéért, kér, könyörög és megalázkodik.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy rendíthetetlenül bízik Jézusban. Pogány asszony létére meg van győződve arról, hogy ez a zsidó rabbi tud rajta segíteni, meg tudja gyógyítani a lányát. Tudja, hogy Jézusnak csak akarnia kell, és a kislány megszabadul bajától. Nem tudhatjuk, honnan vette az asszony ezt a rendíthetetlen hitet és bizalmat Jézus iránt. Nyilván hallott Jézus gyógyításairól, és benne is felcsillant a remény, hogy lánya meggyógyulhat. De saját kétségbeejtő helyzete, anyai fájdalma is segíthette őt abban, hogy ennyire bizakodjon és reménykedjen, hogy talán éppen Jézus az, aki segíteni fog rajta nagy bajában.
Jézus látja mindezt. Nem egy beteg gyermeket lát, hanem egy gyermekéért aggódó anyát, aki kétségbeesetten küzd lányáért, és rendületlen bizalommal kéri, kérleli őt, hogy gyógyítsa meg a kislányt. Róla is elmondhatná Jézus, amit a kafarnaumi századosról mondott: „Ekkora hitet nem találtam Izraelben.”.
Beda Venerabilis írja: az asszony
- bizakodásával a hit,
- kitartásában a türelem, példaképe
· Jézus kemény szavára adott válaszában az alázat
Ez a bizalom, az ilyen bizalom Jézus iránt, elnyeri jutalmát. Ez az evangéliumi elbeszélés alapvető tanítása. Ha a történet alapvető mondanivalóját, a benne rejtőző üzenetet keressük, ezt kell látnunk és észrevennünk, nem azon töprengenünk, hogy Jézus miért vonakodik, miért igyekszik a kérést elhárítani. De ezen tovább gondolkodva: Jézus ismeri az asszony hitét, szavai nélkül is. Jézus bennünket is úgy vezet a hit útján, mint apostolait. Kérdéseinkre, kéréseinkre adott válaszaiban emberi feleltek, személyes döntések, elhárítások, elutasítások, megaláztatások csengenek vissza.
Jézus kora és a mi korunk. Miden szervezett vallási közösségben, a kereszténységben is, működik egy önvédelmi reflex, különbséget tesz a mieink és az idegenek között. Ez nem csak etnikailag értendő, hanem etikailag is. Személyes és közösségi elidegenedés, idegenkedés. Ennek az idegenségnek a legyőzése fontos feladat. Az evangéliumi asszony szeret. Édesanya. És ez fontosabb, mint az, hogy nem közénk való. Jézus megdicséri hitéért. Mondhatta volna azt is: Asszony! Szeretsz, legyen hát úgy, ahogy szeretnéd! Lehetséges, hogy a hit és a szeretet egy és ugyanaz a dolog? Legalábbis ugyanazon érem két oldala? De akkor a gyűlölet hitetlenség? Félek, hogy igen.
Jézus nemcsak az értelmünkhöz fordul, nemcsak szép eszmékkel, gondolatokkal ajándékoz meg minket. Bizonyára azokkal is, mert a felnőtt értelem igényét komolyan veszi, igazságkereső, érveket latolgató felelősségtudatát megbecsüli. De olyan ajándéka van a kegyelem, amit csak az képes befogadni, aki olyanná válik, mint ez az asszony, vagy, mint a gyermek, a bizalom jelévé.
Testvérek! Isten üdvössége mindenkor ajándék.
Newman bíboros írja: „Isten a hit által ragad ki minket saját önző magunkból, hogy ne mi legyünk önmagunk központja.
Istent kell önmagunk központjává tenni. Mert az a kívánság, hogy önmagunk körül forogjunk, az gőg, a sátáni bűn.”
- Részletek
- Találatok: 23
BEVEZETÉS a szentmiséhez: Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepe nemcsak a gyógynövények megáldásának hagyományát jelenti, hanem két olyan szöveget is, amelyek a keresztény imádságos hagyomány részét képezik. Mária elénekli „Magnificatját”, Erzsébet pedig e szavakkal köszönti őt: „Üdvözlégy, Mária.” Mindkét asszony saját élethelyzetéből kiindulva mondja ki ezeket a szavakat. Erzsébet idősebb, élettapasztalattal rendelkező asszony, aki mégis egy késői várandósság kihívásával néz szembe. Mária még fiatal, és Isten őt választotta ki arra, hogy világra hozza az Emberfiát. Azzal kapcsolatosan, ami lényegénél fogva túlmutat a szavakon, mindketten megtalálják a maguk egyedi kifejezésmódját – olyan szavakat, amelyeket ma is imádkozunk.
Két asszony találkozik: Mária – fiatal, gyermeket vár, és tele van kérdésekkel –, valamint Erzsébet – idősebb, sokáig gyermektelen, most pedig maga is áldott állapotú. Lukács nem grandiózus, látványos történetként beszéli el ezt a találkozást. Egy meghitt találkozásként írja le, sajátos, mélyreható jelentőséget kölcsönözve neki. Így ez a történet akár párhuzamba állítható a karácsonyi történettel is, hiszen ott is egy rendkívüli, mégis mélységesen bensőséges eseményként jelenik meg Isten megtestesülése. A megtestesülésnek ez az intimitást sem nélkülöző pillanata Mária és Erzsébet találkozásában is megmutatkozik. Mária, aki kezdetben sietve indul útnak, Erzsébetben egy olyan hölgyre talált, aki képes volt támogatást nyújtani neki érthető emberi bizonytalansága közepette.
A Lélekkel eltelve
Úgy tűnik, ez a találkozás és a két asszony közötti közelség kiterjed Erzsébet gyermekére is. Amikor Mária köszönti Erzsébetet, a magzat, János megmozdul az anyaméhben. Itt sincsenek nagy szavak vagy gesztusok. A találkozást ehelyett a Lélek ereje hatja át. Erzsébet felismeri, hogy Istennek nagy tervei vannak Máriával. Hogy ez egy korántsem könnyű feladat, és minden bizonytalanságérzet teljesen emberi. Erzsébet nem hagyja magára Máriát, sőt bátorítja is. Szavait ma is imádkozzuk az „Üdvözlégy Mária” imádságunkban, és azok továbbra is erőt és bizalmat adnak az embereknek életük során.
Mária válasza
Erzsébet felismeri, hogy itt Isten cselekszik, így Máriának nem kell magyarázkodnia. Mária a Magnificattal válaszol neki. Dicsőíti Istent műveiért és azért, amit tett vele. Imájában egy olyan Isten képét rajzolja meg, aki azok mellé áll, akiket gyakran észre sem vesznek az emberek. És bízik abban, hogy az Isten látja ezeket az embereket is. Mária olyan Istenről beszél, aki felforgatja a fennálló viszonyokat: az alázatosakat felmagasztalja, az éhezőket jóllakatja, a gazdagokat pedig üres kézzel bocsátja el. Isten cselekedeteire és üdvözítő tetteire utalva Mária is elfoglalja helyét Isten és népe kapcsolatának történetében. Nem egy véletlen cselekedet volt ez a részéről, hanem egy tudatos választás – éppúgy, mint Mária kiválasztása is Jézus anyjává. Isten üdvözítő tettei és ígéretei mind a mai napig érvényesek: Isten jót akar tenni velünk.
Reménységgel telve
Mária és Erzsébet találkozása csupa reménység. Mindkét asszony szeretettel tekint a másikra. Bizonytalanságaik közepette támogatást nyújtanak egymásnak. Bátorítják és erősítik egymást. Mély hit formálja őket abban az Istenben, aki jót akar nekik.
Jó példákat adtak ők ketten a találkozásukkal nekünk is. Az Istenre hagyatkozni tudásukkal, de az egymás iránti kölcsönös szeretetükkel! Vajon a mi életünk is ennyire Istenre hagyatkozó? Mint az övék? Vajon a mi embertársi viszonyaink is ennyire bensőségesek? És ha nem, mi a tennivalónk? Hol kellene változtatnunk?
Hiszem, Isten ahogy Máriát magához emelte, bennünket is üdvözíteni akar. Bensőséges viszonyokat szánt nekünk, már a mi földi életünkre is.
- Részletek
- Találatok: 44
„A kétségbeesés az önszeretet abszolút véglete. És akkor következik be, amikor valaki szabad elhatározással hátat fordít minden mástól jövő segítségnek, hogy tudatosan megízlelje önmaga elveszettségének rohadt fényűzését.” (T. Merton)
Évközi 19. vasárnap 2026 (Kir 19,9a. 11-13a; Róm 9,1-5; Mt 14,22-33)
„Ne féljetek!”
Mélyen vágyom arra, hogy hitem, Istenbe vetett bizalmam stabil, egyre erősebb legyen. Igaz és mély vágy ez. A valós tapasztalat azonban azt mutatja, hogy hitem olykor erősebb, máskor kételyek gyötörnek, Istenbe vetett bizalmam egyszer nagyon élő, másszor elbizonytalanodó.
Ne féljetek: Szent Benedikta Terézia Szent II. János Pál pápa
A kenyérszaporítást követő estén valahogy azt várnánk, hogy Jézus majd összeül tanítványaival (akik, mint mondtuk, tevékeny részesei voltak a csodának), megbeszélik a jelentős, gesztus-értékű csodatett tanulságait, esetleg énekelnek, imádkoznak együtt, egy kicsit sütkéreznek közös és kölcsönös örömükben. Ehelyett Jézus csónakba ülteti az apostolokat, meghagyja nekik, hogy evezzenek át a tó túlsó partjára, maga pedig fölmegy a hegyre, hogy ott egyedül imádkozzék. Mintha szándékkal rontaná el a szépnek ígérkező este közös jó hangulatát.
vágy a megbizonyosodás után
buzgalom és merészség
Péter, az apostol derekas hit
félelem és kishitűség
semmitől vissza nem riad akarja Krisztussal való közösség
Péterre részesedni szeretne Jézus hullámok feletti hatalmában. Ám tudja, hogy erre magától nem képes, ezért csakis Mestere szavára meri elhagyni a bárkát. Amikor azonban szembesül az erős széllel, félelem vesz erőt rajta, és süllyedni kezd! Péter nem azért fél, mert süllyed, hanem akkor kezd süllyedni, amikor tered ad a félelemnek. A Jézushoz intézett segélykiáltása azonban meghallgatásra talál, s az Úr kinyújtott keze kiemeli őt a hullámokból. A segítséghez azonban feddés is kapcsolódik, amelynek tárgya a kishitűség (nem a hitetlenség). A veszélyhelyzetben Péter a külső körülményekre (szél, háborgó tenger) irányította figyelmét, és nem bízott eléggé Jézusban, akinek hívó szavára elindult a vízen.
Az apostolok teljesen értetlenül álltak a történtek mellett. De mi sem könnyen igazodunk el Jézus szándékai közt. Kinyilatkoztatásnak vagyunk tanúi. Az „én vagyok” szándékosan idézi a Jahve nevet; a Jahve szó jelentése: aki van. De a fölemelő kinyilatkoztatáshoz zűrzavaros út vezetett el! A kenyérszaporítás örömétől egyenesen is el lehetett volna jutni idáig, miért szükséges a félelmek, félreértések, megaláztatások egész sorozata? Jézus valóban kinyilatkoztatást ad, boldogítót, kitüntetőt, de azt akarja, hogy az apostolok megérezzék: amit hallanak, az nem egyszerűen álmaik beteljesedése, sokkal több, fönségesebb annál.
A Krisztus titkaiba való beavattatáshoz azóta is hozzátartozik a magánynak és a sötétségnek megtapasztalása. Ez tisztítja meg szívünket a gőgtől, a kisszerűségtől, hogy egészen Istené lehessen.
a válsághelyzeteket ösztönös hatalom- és birtoklásvágyunk, önzésünk eredményezi
külső körülmények
Radnóti Miklós (Töredék): „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,”
vö: Gran Torino-Walt Kovallski gyónása
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.
Pilinszky János: Átváltozás
- Részletek
- Találatok: 145
Krisztus föltámadását, egy tágabb összefüggésbe helyezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy Jézus, a Fiú, a Mennyei Atyától eljött hozzánk, és azután visszament az Atyához. Jézus eljött hozzánk, aztán elment az Atyához, és aztán visszajött hozzánk, és azután megígérte, hogy „A idők végén megint visszamegyek hozzátok.”
- Részletek
- Találatok: 194
Kedves Testvérek!
Ez az evangélium jócskán hosszabb volt, mint ahogy szoktuk. Mikor azt mondja az asszonynak Jézus: „Hát, ha te tudnád, ki az, akivel beszélsz, hát azt kérnéd, hogy adj innom, és hogy én örök életre szökellő vízforrást adó vizet adok neked......
- Részletek
- Találatok: 145
Kedves Testvérek!
Múlt héten Jézus megkísértésének a történetéről elmélkedtünk. A mai evangéliumban a megdicsőülés hegyén Jézus elváltozik színében és ragyog, megnyilvánul a dicsősége, a föltámadás elővételezése....
- Részletek
- Találatok: 144
- Részletek
- Találatok: 148
- Részletek
- Találatok: 144